Maybe Someday - Colleen Hoover

Vannak olyan könyvek, amiket egyszerűen nem elég egyszer elolvasni. Egyszer megélni, átélni az általuk nyújtott varázslatot, mágiát. Nekem Colleen minden könyve ebbe a kategóriába tartozik. Igen, elolvastam már minden megjelent könyvét, és mindegyik polcos lett. Kedvencem a Hopeless és a Losing Hope volt, amiről korábban már írtam is, de most már nem tudnám nyugodt, szível kijelenteni ugyan ezt. Mert a Maybe Someday valami teljesen újat nyújtott.

A történet nem mindennapi, nem klisé, és őszintén, Colleen egyetlen könyve sem az. 

A 22 éves Sydney Blaknek tökéletes élete van. Egyetemre jár, biztos munkahelye, és csodálatos barátja van immár két éve, és együtt lakik legjobb barátnőjével,Torival.

Egy idő óta, minden este pontban 8 kiül a teraszra, mert a szemben lakó szomszéd ebben az órában szokott próbálni. Sydney zenetanár szeretne lenni, és csak csodálni tudja titokzatos szomszédja tehetségét.

Aztán egy nap , Ridge, a szomszéd srác,hirtelen abbahagyva a zenélést , egy papírlapot felmutatva elkéri a telefonszámát,mert szeretné, ha a lány dalszöveget írna neki. Sydney, vonakodva bár, de megteszi, és hatalmas sikert arat.

És ekkor jön a 22 szülinapja, amikor minden megváltozik. Ridgnek köszönhetően megtudja, hogy Hunter és Tori lefekszenek egymással. Egy világ omlik össze benne, majd miután behúz egyet mindkettőjüknek, összepakol és kiköltözik a lakásból. Ridge alkut ajánl neki. Írjon tovább dalszöveget nekik, cserében ingyen megkaphatja az üres hálószobát.

         Fogalmam sem volt, mi lesz majd ebből. Természetesen voltak sejtéseim, mint mindenki másnak, de ez a helyzet Colleenel, soha nem azt adja, amit vársz. Mindig sikerül meglepni egy váratlan fordulattal. Kettejük közt a vonzalom szinte kézzel tapintható, ugyanakkor mi már tudjuk, hogy Ridgnek barátnője van. És itt kezdtem el gondolkodni, hogy vajon akarom e tóvább olvasni, mert sosem szerettem a szerelmi háromszögeket, a megcsalást főleg nem. Viszont, még sosem csalódtam az irónöbe,ezért nem adtam fel. És micsoda élményben volt részem.

Tehát mint mondtam, kezd kialakulni egy nagyon fura helyzet.  Sydney és Ridge mind közelebb kerülnek egymáshoz és a zene iránti rajongásuknak köszönhetően, sok időt töltenek együtt, sokkminden közös bennük. Majd egy nap megjön Maggie, és megint jól összezavarodtam, mert ugyebár természetes hogy Sydney-nek szurkolunk, nem? Igen? Nem? Már fene sem tudja. Hogy miért? Mert Maggie a legszerethetőbb, legkedvesebb, legaranyosabb barátnő. És Ridge imádja. Nem csak egyszerűen szereti, imádja, isteníti. És a legrosszabb? Hogy te is imádni fogod. Egyszerűen nem tudsz mást tenni. Sokszor azon kaptam magam, hogy szinte azt kívántam, ne történjen semmi Ridge és Sydney közt, hogy ne jöjjenek össze. Először is, mert nem szerettem volna, hogy Ridge is egy Hunter legyen, és másodszor, mert nem tudtam róla elképzelni, hogy megcsalná a barátnőjét. Ugyanakkor látod, érzed, hogy mennyire tökéletesek, mennyire egymáshoz valóak Sydney-el. Viszont egy dolog biztos. Ridge, soha, soha semmilyen körülmények közt nem fogja elhagyni a barátnőjét. Soha, senkiért. Ezt Warren is megerősíti egy este, mikor meglátja Sydney és Ridge ölelkezni.

Hogy miért nem, annak nyomos oka van, de nem fogom elárulni. Jobb úgy belekezdeni a könyvbe, hogy nem tudod a tényeket.

Tudom, most azt gondoljátok, mekkora egy seggfej Ridge, amiért egyáltalán ilyen helyzetbe hozta magát, Sydneyt, és végső esetben Maggiet is. De, és épp ez a lényeg, hogy mégsem az.  Legalábbis nem teljesen, mert bár egy csók lesz, mégsem lesz hűtlen, legalábbis tettben nem.

„ Nothing in my life has ever felt so good,yet hurt so achingly bad”

És Sydney szintén szenved. Mert nem akar egy Tori lenni, mert sosem lenne képes azt tenni Maggievel, amit vele tettek, de a szívnek parancsolni nem lehet.

„Hey,Heart. Are you listening? You and I are officially at war”

Nem te választod ki, kibe szeretsz bele, nem te döntöd el, ki lesz a lelki társad,a mindened.

Ebben a könyvben egyszerűen nem tudod gyűlölni, sem Sydney, sem Ridge, és főleg nem Maggiet. Mindezt látva, jogosan teszed fel a kérdést” de akkor hogyan tovább? „Hogy fognak összejönni, hisz mindketten tudják, nem építhetik boldogságukat Maggie boldogtalanságára, és ezen kívül, Ridge sosem hagyná el Maggiet.

És, ebben rejlik Colleen Hoover zsenialitása. Hogy ,sikerült neki egy olyan véget teremteni, amit el tudsz fogadni, amivel elégedett lehetsz.  Az első oldaltól kezdve az utolsóig, lélegzet visszafojtva olvastam, mindenféle érzelmet átélve. Felcsigázott, majd dühös lettem. Megbántott, összezavart. Vágyat ébresztett, szerelmet, szívfájdalmat és reményt. És végső de nem utolsó sorban, könnyre fakasztott. Velük együtt leszel szerelmes. Velük együtt próbálsz meg harcolni ezen érzelmek ellen. És velük együtt buksz majd el.

         „ Despite how hard we tried to fight it,all of those things happened between us,because our feelings for each other are becoming so mutch stronger than our desire. Desire is easy to fight. Especially when the only weapon desire possesse is attraction. It’s not so easy when you’re trying to win a war against the heart”.

Ridge az a fajta hős, akibe első pillanatra beleszeretsz. Igazi úriember, aki kinyitja előtted az ajtót, és viszi a táskád. Illedelmes és figyelmes. Kiáll melletted,ha szükséged van rá,és nem restell behúzni egyet az exednek, ha az szemét veled. Gyengéd, kedves, dögös, és rossz fiú ha kell. És maga a tény, hogy mennyire mély érzelmeket táplál mindkét nő iránt, a helyzet furcsássága ellenére a legnagyobb erénye.

         „Lines are draw,but then they fade. For her i bend,for you I break”

„There isn’t a doubt in my mind that we could be perfect for each other”s life,Sydney. It’s our lives that aren’t perfect for us”

Mindketten tudják, mikor lépték át azt a bizonyos határt, anélkül hogy ténylegesen megtették volna, és mindketten tudják, hogy Sydney-nek mennie kell. Ami a legszebb volt, ami a legjobban tetszett a kapcsolatukban az az egymás iránti őszinteségük volt. Minden kimondott és ki nem mondott gondolatot megbeszéltek.

         „Our souls aren’t just compatible—they’re perfectly attuned. I feel everything she

feels. I understand things she never even has to say.I know that what she needs is exactly what I couldgive her, and what she’s wishing she could give me is something I never even knew I needed.”

És Sydney az a fajta hősnő, akit szintén első pillanatra megszeretsz. Csúnyán átverték, és mégsem omlott össze. Nem adja fel, és nem alkuszik meg.  Kapcsolata Ridgel lassan alakul barátságból szerelemé, és mikor ez megtörténik, hü marad önmagához, és nem lesz a „másik nő” . Nem próbál meg közéjük állni, és nem rendez jelenetet mikor talán egy picit joga, volna hozzá. Persze reménykedik:

         „ Maybe not right now. Maybe not tomorrow. But maybe someday.”

De azt is elfogadja, mikor vége.

„I watch as he closes the door behind him. I’m clutching my hand to my chest, terrified to read what he wrote. I saw the look in his eyes.I keep my hand clutched tightly to my chest without reading it. I refuse to accept that whatever words are written on my palm will obliterate what little hope I had for our maybe someday.”

Hogy ennek mégis, hogyan lehet hepiend a vége? Kivel fog Ridge maradni? Kit választ? Nos ahhoz el kell olvasni a könyvet. Mert mindez még csak felét sem fedi a történetnek. Messze nem elég, de talán egy kis izelitönek elmegy.