Senki sem próbált meg szóba elegyedni velem,és én is távol tartottam magam mindenkitől. És ez így volt jó.Ez volt az a hely,ahol biztonságba éreztem magam. Hogyan forgathatta fel nyugodt kis világomat Evan Mathews egyetlen nap alatt?
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről.
Nem könnyed kis szerelmes történet. Nem egyszerű ,hétköznapi történet. Ha úgy döntesz hogy elolvasod, egy életen át tartó felejthetetlen olvasmányban lesz részed. És nem kimondottan azért mert annyira jó,vagy szép. Mert nem szép.
Olyan érzelmi hullámvasút amit azt hiszem soha az életben nem fogok elfeledni. Olvastam már olyan YA/NA könyvet amiben szenvedés,fájdalom,és kínzás a téma. De ennyire durvát még nem.
Rebbeca Donovan nagyon érti a dolgát. Nagyon hosszú ideje ez volt az első olyan könyv amibe annyira beleéltem magam,hogy az volt az érzésem mindez körülöttem történik.Hogy valóban ismerem Emmát.
Főszereplőnk Emma Thomas,aki,miután meghal az apja kénytelen annak testvéréhez meg feleségéhez költözni. És ezzel kezdetét veszi a földi pokol.
Carol,valamiért utálja,gyűlöli Emmát,és minden egyes létező alkalmat megragad hogy fizikailag és lelkileg kínozza a lányt.
Annyira durva és kegyetlen hogy sokszor úgy éreztem be kell másznom a könyvbe és átölelnem Emmát. Hogy meg kell óvnom a rá leselkedő veszélytől. Nagyon sokan mondták hogy nem értik,miért nem szólalt fel,miért nem mondta el valakinek? Miért nem lépett?
Mert az nem olyan könnyű. Aki nem élte át mindazt a borzalmat amit egy ilyen kapcsolat nyújt az nem tudja elképzelni mennyire nehéz felszólalni,megtenni az első lépést.
És ezért lett Emma az egyik kedvenc női karalterem. Mert nem tört meg, mert nem adta fel. Mert nem lett egy megkeseredett,félénk,teljesen magába forduló lány. Igen,nem sok barátja van.Igazából csak Sara,és annak ellenére hogy előle is titkolni próbálja a dolgokat,megbízik benne,és nem zárja ki az életéből.
És akkor egy nap megjelenik Evan.
A kedves,aranyos,udvarias,pimasz,magabiztos Evan. Aki már z első pillanatól kezdve felforgatja Emma életét.
A szinte mindig láthatatlan,csendes Emma ,már első nap összetűzésbe kerül vele. Dühbe gurul és veszekszik. Amit korábban soha nem tett.
De Evan kitartó.
Észreveszi Emmát. Felfigyel rá. Nem hajlandó engedi,hogy belevesszen a tömegbe.
"That's what was bothering so much about Evan Mathews. He knew I existed. He was determined to pull me out of the shadows, and I couldn't get away from him."Sokáig csak huza-vona volt,mert Emma félt bármit is elkezdeni. És mikor már végre majdnem majdnem,akkor Evan lelépik,Emma pedig összejön Drew-el. Na ezt nem értettem.
Félt hogy Carol megtudja Evant,de az nem volt baj ha megtudja Drew-t.
Ez a rész nem volt különösen kedvencem,mikor Evan pakol és elmegy,de megértettem őt. Emma félt bármit is kezdeni vele,de hagyta hogy valaki más megcsókolja. Én éreztem becsapottnak magam,Evan helyett.
De mikor visszajött !!!!Ah,azt imádtam.
“I love that picture, he admitted softly. I think it's because I love the girl in that picture.”
Imádtam ezt a könyvet. Minden sorát. A történetet. A szereplöket. A mellékszereplöket. De nem egy könnyű könyv.
